1. KONSTRUKTÍV DRÁMA
A kötet a drámapedagógia és a konstruktivista pedagógia elméleti és módszertani összevetésére vállalkozik. Az első két tanulmány a pedagógiai konstruktivizmus nézetrendszerét ismerteti, a harmadik pedig e megközelítés felől tárgyalja a drámapedagógia eredményeit
2.TÁRSADALMI PERFORMANSZ
A kötet olyan társadalom- és kultúratudományi megközelítéseket mutat be, amelyeknek kulcsfogalmai: a „társadalmi dráma”, a „társadalmi performansz”, illetve maga a „performativitás”.
3. DRÁMAPEDAGÓGIAI ESETTANULMÁNYOK I. – A HINTA
Négy esettanulmány olvasható a kötetben. Mindegyik egy-egy iskolai osztály saját történetébe enged bepillantást, bemutatva, hogy az egyes osztályközösségekben milyen dinamikákból következik bántalmazás, erőszak és kirekesztés.
4. HA A NÉZŐ IS RÉSZTVEVŐVÉ VÁLNA…
Az európai színházi hagyomány szerint a színház épületében a néző a megvilágított színpadtól elkülönítve, az elsötétített nézőtéren foglal helyet, csendben marad, jelenlétét és tetszését csak a megfelelő pillanatokban és a megfelelő módokon nyilvánítja ki. A konvenciók tiszteletben tartása és követése kényelmessé, kiszámíthatóvá és biztonságossá teszi a színészek és a közönség találkozását mindkét oldal számára. E hagyomány megváltoztatására törekvő gyakorlatok között meghatározó a drámapedagógusoké. A kötet az aktív résztvevői szerepeket kereső alkotók indíttatását, a közönség bevonása és az interakció fenntartása terén szerzett tapasztalataikat mutatja be.
5. A DRÁMA MINT KUTATÁS
A közönség részvételén alapuló drámás formák (társadalmi-színházi előadások, közösségi performanszok, drámapedagógiai foglalkozások) nem csak a kutatás tárgyát képezik, hanem a kutatás módszerének, reprezentációs lehetőségének, sőt modelljének tekintjük őket. A kötet tanulmányai számára a dráma és a színház a társadalmi kapcsolatok megjelenítésének, újrafogalmazásának, átértelmezésének és megváltoztatásának a terepét jelenti. Ebben a megközelítésben a dráma a társadalmi jelentésekkel való munka egy kitüntetett területe, a kutatás pedig egy résztvevő, aktív és változás-orientált tevékenység.
6. AKADÁLYVERSENY
A történet egy fiktív iskolában játszódik, amelynek tanári karát színész-drámatanárok, diákjait pedig a játékban résztvevő osztályok tanulói alakítják. A résztvevők egy „szabadság projekt” megvalósításán dolgoznak, a projektet és saját szerepüket is különbözően értelmező tanárok vezetésével. Hogyan reagál a közösség az autoriter vezetési módszerek megjelenésére, illetve mit tud kezdeni a liberálisabb tanári hozzáállás teremtette önállósággal? Ezekre a kérdésekre minden osztály megadta a maga drámás válaszát. A kötet azt vizsgálja, hogy mit jelentenek ezek a válaszok: milyen tapasztalatokat fogalmaznak meg a diákok az iskoláról mint a mindennapjaikat meghatározó társadalmi intézményről?
7. AZ ÚJ NÉZŐ
Az Új Néző társadalmi színházi program 2010 augusztusában valósult meg két Borsod megyei faluban, Ároktőn és Szomolyán. Az Új Néző az első olyan kísérlet volt Magyarországon, amely a színház eszközeit használva hozott létre nyilvános teret lokális társadalmi kérdések, köztük az etnikai feszültségek kollektív megfogalmazására és megtárgyalására.
8. Az emlékezés drámája
Az emlékezés drámája művészetpedagógiai program a holokauszt emlékezetének társadalmi kereteit és az emlékezés gyakorlatainak újraalkotási lehetőségeit kereste, a résztvevő diákok alakításain és alkotásain keresztül. A drámaórák elsősorban nem a történelemről, hanem az emlékezésről szóltak. Az emlékezésről mint társadalmi cselekvésről akartak új tudást létrehozni, a résztvevőkkel közösen, akik minden esetben társalkotókká váltak. A drámafoglalkozások egyúttal arra is módot adtak, hogy a művészetpedagógiai eljárásokat diagnosztikus eszközként tekinthessük, vagyis, hogy kutatási kérdéseket is megfogalmazhassunk. E kérdések hasonlóak azokhoz, amelyeket a kötetünkben szereplő Belarie Zatzman is feltesz: „Hol húzódnak az emlékezés határai? Hogyan tehetjük láthatóvá az emlékezés romjait? Hogyan lehetünk részesei ennek a nem hónapokban és években mért időnek? Azok, akiket a holokauszt közvetlenül nem érintett, hogyan fogják fel a jelentését?”
Lényeges, hogy azt a társadalmi kontextust is bevonjuk a vizsgálódás körébe, ami az emlékezést lehetővé vagy lehetetlenné teszi, valamint, hogy szóljunk a holokausztoktatás nemzetközi és a magyar gyakorlatairól. Ugyanis e művészetalapú drámaórák egyúttal úgy is felfoghatók, mint amelyek egyszerre illeszkednek a háború utáni holokauszt-oktatás hagyományába, s törekszenek ennek megújítására.
9. A.H.P – A Padtárs-projekt
10. Kutatás alapú színház
Jelen kötet anyagai a kutatásalapú színház és művészetalapú kutatás lehetőségeire és módszereire fókuszálnak, de ezen szövegek kiválasztásában és megírásában abból az egy lépéssel távolabbi, mégis alapvető kérdésből indultunk ki, hogy mit jelent ma a dokumentum fogalma abban a folyamatban, amely a művészet és a társadalomtudományos kutatás összekapcsolásában a marginalizált társadalmi csoportok és helyzetek láthatóvá tételét, az ezen csoportok hangjainak, szempontjainak és tapasztalatainak a reprezentációját célozza.