Az előre elkészített színházi jelenetsor mindig „csak” kiindulópont a közös egyeztetéshez, gondolkodáshoz. Kérdéseket vet fel, de nem zárja le ezeket megoldásokkal. A dilemmák kibontása során nem megoldani, hanem megérteni akarjuk a témát.
A játék alkalom arra, hogy a közös ügyeinkhez kapcsolódó személyes tapasztalatainkat felidézzük és megmutassuk egymásnak. A színházlátogatás így vizsgálódássá, a közös vizsgálódás pedig a közélet gyakorlásává, ha tetszik, politizálássá válik.
A programnak csak egy része a színházi előadás. Az előadások előtt általában interjús előkutatást végzünk a bevont iskolákban és közösségekben, ami alapján az előadásokat az adott közönséghez igazíthatjuk. A színházi játékba beépülő fotózás dokumentálja a közönség nem verbális véleményét, és nyilvánosan felmutathatóvá teszi a cselekvéssel kapcsolatos elképzeléseket. Az előadások után igény szerint tartunk levezető foglalkozást a témáról, vagy nyújtunk segítséget a helyi tanároknak a tapasztalatok továbbvitelére. A programot általában kérdőíves vizsgálat zárja, amely a művészet alapú beavatkozás hatását teszi összehasonlíthatóvá az eltérő helyszíneken. Az előadásokról készülő – folyamatelemzésén alapuló – esettanulmányok a program tanulságait segít továbbgondolni a bevont közösségekben.