Az akciókutatás (action research, rövidítve AR) alatt azokat a kutatási megközelítéseket és eljárásokat értjük, amelyekben a megismerés (a társadalomtudományos kutatás) és a cselekvés (a társadalmi beavatkozás) szorosan összekapcsolódnak. Az akciókutatás a klasszikus, „elvont” társadalomtudományos tudástermelés kritikájaként értelmezhető. A kutató nem egy kívülálló objektív szakértő szerepében jelenik meg, hanem a változásban, a társadalmi problémák megoldásában elkötelezett, aktív cselekvőként. Az akciókutatás során előállított társadalomtudományos tudás érvényessége attól függ, hogy miféle általa ösztönzött társadalmi cselekvések jönnek létre. Közkeletű megfogalmazás szerint „az akciókutatásban a tudás a cselekvésből származik és a cselekvést szolgálja”. Az akciókutatás fogalma Kurt Lewintől származik. 1946-ban megjelent, „Akciókutatás és kisebbségi kérdések” című tanulmányában írja le annak a spirálszerű folyamatnak az első modelljét, amelyben tervezés, akció, megfigyelés, reflexió, és újratervezés ciklikusan követik egymást, és amely azóta is az akciókutatás módszertanának alapja. Az akciókutatás egyik későbbi változatában összekapcsolódott a Paolo Freire féle kritikai pedagógiával, és a társadalmi beavatkozásban érintettek maguk váltak társadalmi helyzetük és problémáik kutatóivá, a társadalomtudományos tudás termelőivé, az akciók kidolgozóivá és értékelőivé. Az akciókutatásnak ezt a demokratizált változatát részvételi akciókutatásnak (participatory action research, rövidítve: PAR) hívjuk.
